Domán kiállítás

Domán Imre kiállítás

Üdvözöljük Önöket a Domán kiállításon, ahol megismerkedhetnek Domán Imre állatorvos 20. század második felében Szarvason megalapozott néprajzi gyűjteményével.

Az állatorvost mintegy 40 éves pályafutása során a szarvasi parasztemberek számos használaton kívüli gazdasági eszközzel, berendezési és más néprajzi tárggyal ajándékozták meg. A kiállítás ebbe a gazdag, mintegy 2500 tárgyból álló gyűjteménybe enged betekintést. Láthatják többek között a szarvasi paraszti lakóház helyiségeinek, a konyhának és a kamrának jellegzetes eszközeit. A paraszti porta gazdasági eszközein és állattartással kapcsolatos tárgyain keresztül megelevenednek a tanyasi élet mindennapjai. A pásztorok viseletén, terelési eszközein keresztül pedig megismerhetik az alföldi pásztorszervezetek működését. A kiállítás részeként látható a cifraszűr, a pásztor terelő-hajtó eszközei, azaz a karikás ostor és a pásztorbot, illetve a jószágok számontartására, azonosítására szolgáló billogvas is.

A tárlatunkon megcsodálható szekér átvezeti látogatóinkat a lótartó oláhcigányokhoz, akik lókereskedéssel foglalkoztak, és ekhós szekérrel vándoroltak. A folyosón egy interaktív cigány kártyavető játék segítségével megismerkedhetnek ősi szokásaikkal, hagyományaikkal. A cigányok esetében a lóval való foglalkozás, a lóból és lóért való élés nemzedékről nemzedékre szállt. Domán Imre munkássága során közvetlen kapcsolatba került a szarvasi cigánysággal, akik meglehetősen szegényes, putriszerű körülmények között éltek. Állatorvosi tevékenységén túl idővel elsajátította a cigány nyelvet, megismerte a cigányok, beteg lovaik gyógyítására alkalmazott módszereit. A gyűjtemény egyik legértékesebb részét az állatgyógyászatban használt állatorvosi eszközök képezik.

Kiemelt tárgy: Érvágó

Állatgyógyászati eszköz, kb. 12 cm hosszú vaspenge, amelynek egyik végén kiugró késszerű darab van. Az érvágót esetleg maga az állatorvosló készíti kaszadarabból kiképezve az ütő részt. Ha a marha beteg, rossz állapotban van, de a betegségnek semmiféle jellegzetes tünete nincsen, eret vágnak rajta. Az állatgyógyító műtétkor az állat nyakát spárgával áthurkolja, a spárgát meghúzza, majd kitapintja a kidagadó nyaki vénát, az érvágót ráhelyezi és arra ügyesen ráüt az ütőfával, mire a megnyitott érből hosszú sugárban kiömlik a vér. Egy nagy állatból egy-két liter vért enged ki. Ha már elegendő vért eresztett ki, a spárgát ellazítja és a vágás helyét ujjával kis ideig összeszorítja. Legtöbbször a nyakon vág eret, ritkábban másutt, pl. a lábakon körömgyulladáskor. Ha a birkát a "vér szorítja", a "vér bántja", a juhász a birka szeme feletti nagyobb eret (vénát) megböki késsel, "vért ereszt".