Időszaki Kiállítás
Múltból fűzött, jövőbe álmodott gyöngyök
Maczkó Dóra és Rajtár Ilona gyöngyékszereinek kiállítása
A Szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum időszaki kiállítása olyan térbe hívja a látogatót, ahol a népi hagyomány és a kortárs ékszerkészítés finom párbeszédet folytat egymással. A gyöngy, amely egykor a paraszti viselet, a lány- és asszonysors, az ünnepi alkalmak elengedhetetlen dísze volt, most új formákban, új jelentésrétegekkel gazdagodva jelenik meg. A tárlat darabjai egyszerre idézik fel a régi főkötők, mellékek és gyöngysorok világát, és mutatják meg, hogyan válhat mindez a mai önkifejezés eszközévé.
Maczkó Dóra és Rajtár Ilona munkái a gyöngyöt nem csupán díszítőelemnek, hanem hordozott történetek, női szerepek és közösségi emlékezet szimbólumának tekintik. Az apró szemekből fűzött ékszerekben ott rejlik a hagyomány tisztelete, az ünnep emelkedettsége és az identitás keresésének személyes útja. A kiállítás arra szólít, hogy közelről szemlélve fedezzük fel: a múltból fűzött gyöngysorok ma is képesek új álmokat, új jelentéseket adni viselőjüknek – és mindannyiunknak, akik nyitott szívvel lépünk be ebbe a különleges, intim világba.
Rajtár Ilona
Gyöngyfűző népi iparművész
Rajtár Ilona Békéscsabán született, és ott járta végig iskolás éveit is. Tanulmányait a ruhaiparban végezte: varrónőként kezdte pályáját, majd tervező asszisztensként dolgozott tovább, így a szabásvonalak, az anyagok esése és a részletek iránti érzékenység már fiatalon meghatározta látásmódját. Kisiskolás korában egy szakkör keretében találkozott először a gyöngyfűzéssel, amely azonnal magával ragadta – a színek, formák és minták világa maradandó élményt jelentett számára, még ha akkoriban csak játékos kísérletezésként is volt jelen az életében.
Hosszabb kihagyás után, felnőttként tért vissza a gyöngyfűzéshez, amikor már Mezőtúron élt – 2019 óta ez az otthona.
A ruhaipari háttér ma is erősen hat gyöngyékszereinek formavilágára: munkáiban gyakran megjelennek a szabásvonalakra emlékeztető ritmusok, a textíliák redőit idéző ívek, valamint a gondosan átgondolt színpárosítások. Népi iparművészként tudatosan kapcsolódik a magyar népi díszítőművészet motívumkincséhez, a hagyományos színvilághoz és formákhoz, miközben ékszerei mai, hordható darabok maradnak. Munkáiban a múlt tisztelete és a kortárs igények iránti nyitottság találkozik, így minden egyes gyöngysor egy személyes történetet is mesél a békéscsabai gyökerekről, a mezőtúri mindennapokról és a kézműves alkotás öröméről.
Maczkó Dóra
Maczkó Dóra gyöngyékszer-készítőként a modern, letisztult formavilágot ötvözi kísérletező, színgazdag kompozíciókkal. Munkáiban a gyöngy nem pusztán díszítőelem, hanem apró építőkocka, amelyből finom, mégis karakteres struktúrákat hoz létre. A hagyományos motívumokat nem elveti, hanem szétbontja, újrarendezi, és városi, mai közegbe helyezi: geometrikus ritmusok, váratlan színpárosítások és aszimmetrikus megoldások jellemzik ékszereit.
Közös kiállítása Rajtár Ilonával a generációk és szemléletmódok párbeszédére épül. Míg Ilona népi iparművészeti gyökerekből merít, a hagyományos formakincset őrzi és finoman stilizálja, Dóra ezeket a kódokat kortárs nyelvre fordítja le. Ékszereik egymás mellett nem kioltják, hanem felerősítik egymást: Ilona munkái a gyökereket, Dóráéi a jelen lüktetését hozzák, így a látogató egy folytonos, élő hagyományt láthat, amelyben múlt és jelen természetesen kapcsolódik össze.
