Amikor a kutató azt hiszi, hogy már „lejárta” a lelőhelyet

Vannak lelőhelyek, amelyeket nem lehet egyszerűen kipipálni a terepnaplóban. Ha egy területen korábban nagyobb éremlelet került elő, egy komolyabb szántás után érdemes azt újra végig járni. A szántás ugyanis időnként régészeti szempontból meglehetősen aktív munkatárs, amit évszázadok óta őriz a föld, azt néha egyetlen ekevas szépen átrendezi a felszínen. Mi úgy mondjuk: "újra keveri a lapokat".Így kutatjuk évről évre azt a Szarvastól északkeletre fekvő, egykori folyómeder magaspartján elhelyezkedő lelőhelyet is, ahol 2021-ben egy 4. századi római kori éremkincs bukkant elő. Az ismételt fémdetektoros kutatások során a leletszám azóta szépen gyarapodott. 

Az idei évben is eredetileg érméket mentünk keresni, találtunk is újabb 14 darabot. Aztán a lelőhely úgy döntött, hogy ha már ott vagyunk, ad egy apró baltaamulettet is, csak hogy ne legyen túl "egyhangú" a leletanyag. Egy mindössze körülbelül 4 centiméteres, díszített balta alakú amulett, mely első pillantásra kicsi tárgy, régészeti szempontból viszont annál érdekesebb. A tárgy az éremkincs közelében került elő, és formája alapján az úgynevezett rusz típusú baltaamulett tárgykörébe sorolható. Ezek a különös, apró balták a kora Árpád-kor világához kapcsolódnak, tehát jóval későbbiek annál az éremkincsnél, amelynek a nyomát eredetileg kerestük. A lelőhely így kezd egyre kevésbé hasonlítani egyetlen korszakhoz tartozó történetre. Inkább olyannak tűnik, ahol az egymást követő korok időnként ugyanarra a pontra tesznek le valamit. A Kárpát-medencéből az eddigi kutatásaink alapján mindössze tíz hasonló baltaamulett volt ismert, melyek között nincs egyetlen Békés megyei vagy Körös menti darab sem. A legközelebbi ismert párhuzam a Csongrád megyei Csanádpalotáról származik. 

És itt jön a tárgy izgalmasabb része, hiszen a szarvason előkerült példány lehet Békés megye első és Magyarország tizenegyedik ismert rusz típusú baltaamulettje. A párhuzamok alapján ezek az apró balták nagyjából a 10–13. század közötti időszakban jelennek meg. Többségük nem sírból, hanem települések, erődített helyek és egyéb lelőhelyek szórványanyagából ismert. A bronzból készült szarvasi darab formailag a Makarov I.-es típusba sorolható. Felületét vésett vonalak és kör alakú bemélyedések díszítik. Hogy pontosan mire szolgáltak, abban a kutatás sem teljesen egységes. Felmerült vallási-szimbolikus jelentés, rituális használat. Nem mindegyiket viselték egyszerűen függőként, hiszen néhány példányban fa nyélmaradvány is fennmaradt, vagyis egy részük valóban miniatűr, nyeles balta lehetett. A kutatás természetesen folytatódik. 

A tárgyat még alaposabban meg kell vizsgálni, és ilyenkor derül ki, hogy a négy centiméteres méret mögött pontosan mennyi történet rejtőzik. Úgy tűnik, ezt a lelőhelyet továbbra sem illik alábecsülni.
Mi pedig jövőre megint visszamegyünk, hátha akkor majd előkerül az, amit idén még nem tudjuk, hogy keresünk.

Czesznak Zsolt